a_kapolna_a_80-as_evekben

József nádort Ürömhöz nem csak birtoka, de fiatalkori családi tragédiája is kötötte. Az ürömi birtokot a nádor fiatal felesége számára vásárolta meg. A birtokra nyaralókastélyt terveztek építeni.

A kápolna története 1914-ig

A sors közbeszólt, mikor Alexandra Pavlovna gyermekszülést követően elhalálozott. Végső akarata szerint temették ide, kedvelt kirándulóhelyére emelt kápolnába. A sírkápolna elkészültéig holttestét, ideiglenes jelleggel a Nádorkertben, majd a kapucinusok vízivárosi kriptájában helyezték el.

Az ürömi Alexandra Pavlovna sírkápolna építését Heppe Szaniszló vízépítő mérnök, udvari építész tervei alapján kezdték meg 1802-ben. Elkészülte után annak őrzését Alexandra Pavlovna gyóntatójára, Andrej Afanaszjevics Szamborszkijra bízták.

  A dombtetőre épített, sírkápolna klasszicista stílusban épült. Alapterülete 72 m2 ( 7,6 m x 9,5 m ). Külső homlokzatait faragott kővel és márvánnyal burkolták. A főbejárati kaput a nyugati oldalra helyezték el és hat lépcsőfokon lehetett ide feljutni. Ablakai empir stílusban készültek és vasráccsal fedték be őket. A kripta ablakai oválisak. Az épület párkányai - fő-, és ereszpárkány - az épületen körbefutnak. A koporsóidomú tetőzetet és a füzérdíszes sisakot rézlemezzel borították be. Az alsó-, és felső szinten kialakított terek ovális alaprajzúak, padozatukat vörös márvánnyal burkolták. A kápolnában csak néhány lehatárolt helység van, az egyik a sírbolt lejárata, a másik az oltár, míg a harmadik egy tároló helyiség. Az egyházi szertartásnál használt eszközök és az áldozati asztal számára újabb, önálló teret alakítottak ki.

A kripta boltozatos kialakítású, a kápolna szintjéről csigalépcsőn közelíthető meg. A kripta boltozatán az építkezés folyamán időszakosan nyílást hagytak, amelyen keresztül eresztették le azt a rézkoporsót, melyben a nagyhercegnő bebalzsamozott testét helyezték. A nyílást ezt követően visszafalazták, a sírkápolna felöl ez a másodlagosan befalazott nyílás ma is látható.

A koporsót, a sírbolt közepén háromlépcsős emelvényre rakták, és karmazsinbársonnyal takarták le. A sírboltnak a bejárattal szembeni oldalán - a helyiség tengelyében -  nagyméretű fakeresztet helyeztek el.

1860-ban a görögkeleti sírkápolnáról a Vasárnapi Újság hasábjain Luppa Péter a következőket írta:

„...Belseje, mint a görög egyházaké, igen díszes. Van sok gazdag miseruhája, melyek arannyal és drágakövekkel gazdagon vannak kirakva. Az úrvacsoraedények is művésziek...Az evangéliumot drágakövekkel ékesített képecskék díszítik...A sírbolt lejárat a kápolnából nyílik, a sírbolt elég világos és ennek közepén, az állvány fölött nyújtózkodó rézkoporsóban zárt, gazdagon aranyozott fakoporsóba nyugszik a holttetem...”.

  A kápolna belsejét többször átalakították. 1883. július 28-án fejezték be azt a felújítást, amelyet III. Sándor orosz cár rendelt el a főhercegnő születésének 100. évfordulójára. Ekkor helyezték el azt a tömör mahagóni fából készült ikonosztázt, melynek ikonjai ismeretlen mester  alkotásai - stílusuk alapján szentpétervári iskolához tartozó művész alkotásai lehetnek-, és egy részük még most is eredeti állapotában látható. A sírkápolnában elhelyezett kereszt hátoldalára ekkor a következő felírat került ószláv nyelven:

  „A szent Keresztet és a templomot felújítás és díszítés után 1838. december 6-án I. Miklós cár őfelsége névnapja alkalmából még egyszer megszentelte Amfilokisz szerzetes pap”.

A sírkápolna berendezése csak részben eredeti, többsége a 19. század második felében - feltehetőleg az 1883-as felújítás során -, az orosz cári udvar ajándékaként került a kápolnába. A kegytárgyai közül kiemelt figyelmet érdemel két selyemhímzésű halotti címer ( 1801-ből ), és két 18. századi ikon. Ezek közül különösen becses az a Szent Katalint ábrázoló ikon, amelyet Alexandra Pavlovna keresztelőjén kapott nagyanyjától, II. Katalin cárnőtől.

  A főhercegasszony halálát követően jött létre az az Orosz Egyházi Misszió, amelynek feladata: „az elhunyt császári személy emlékének imádságos ápolása és az ortodoxiának méltó képviselete...”. Az egykori misszió épületei ma is megtalálhatóak a település területén. A kápolna közvetlen szomszédságában álló épület adott szállást az ide rendelt énekeseknek, illetve külön épületben volt elszállásolva a kápolnaőr. Ezektől távolabb található meg a paplak, amely ma a római katolikus egyház plébánia épülete.

A misszió létszáma az idők folyamán mindig változott, de egy pap és általában négy-hat kórustag mindig  itt teljesített szolgálatot. A sírkápolna papjai között találjuk Andrej Szamborszkijt, Konsztantyin Kusztogyijevet, Sztyefan Kolumbovot, Szergij Muszin-Puskint.

A sírkápolna közvetlen közelében - a kápolnakert déli részén - található az az ortodox temető, amely 140 évig az itt szolgálatot teljesített orosz lelkészek és énekesek - templomi kórustagok -, és azok családtagjainak földi maradványait fogadta. A sírok közül ma még jó néhányat megcsodálhatunk.

Fontos, hogy a kápolna és a sírok is kelet-nyugati tájolásúak. Az épület keleti oldalán állkapu, míg a nyugatin a főkapu kapott elhelyezést. A sírok keleti oldalán cirill felírat, míg a nyugatin gót betűs felírat található. A felíratok szövege a két oldalon azonos.

A 19. század elején a budai orosz misszió könyvtára a kórus tagok épületében kapott elhelyezést. Létrehozásában A. Szamborszkijnak igen nagy szerep jutott. A pétervári udvarból származó bőrkötéses, aranyozott, Romanov címeres superexlibrises kötetek száma folyamatosan nőtt az immáron vallási és orosz kulturális központ szerepét betöltő épületegyüttesben. A könyvtári kötetek - számukat egyesek 600-ra, míg mások 3700-ra becsülik - az idők folyamán szétszóródtak.

A Kápolna hányattatott sorsa 1914-2001

  Az első világháborút követően Piliscsabára került a könyvtár állománya, majd a második világháborút követő időkben mintegy száz kötet a budapesti Lendvai utcai pravoszláv egyházközségbe és a miskolci görögkeleti templomba került.

A missziót 1914-ig a Szentséges Kormányzó Szinódus udvari templomként tartotta számon, de a Habsburg és a Romanov udvarok is adományokkal támogatták. A Romanovok alapítványt létesítettek, melynek kamataiból mindenkor egy papnak, egy kántornak, és négy egyházi énekesnek kellett Ürömön laknia, az egyházi szolgálat ellátása érdekében. A kápolna körüli földbirtokot korlátlan időre a Habsburgok a misszió rendelkezésére bocsátották. Ezen felül a kápolna klérusának néhány hektár szőlőt bérbe adtak, s a bérleti díjat a „templomra fordítatták”.  Az ellátmányok 1914-ig  folyamatosan biztosítva voltak. Az első világháborút követően az új szovjet vezetés nem foglalkozott többé a kápolnával, hiszen abban a cári család egyik tagja nyugodott. Az új rendszer pedig teljes mértékig elzárkózott a korábbi burzsoázia emlékeitől. A feledés, az emlék pusztulása azonban nem következett be. A helyi lakosságban -      a svábokban - élt tovább az emlék. Igaz, hogy a hitélet megszűnt, de a svábok karbantartották az elhagyatott épületegyüttest. Az épület, szinte érintetlenül vészelte át a politikai küzdelmek sorait. Még a második világháború is érintetlenül hagyta - bár a pilisi térség ezen területén kíméletlen harcok folytak -, „csak” a négy apostol ikonja tűnt el.  1946-ban kitelepítették a helyi svábokat. A kegyhelyet többé nem gondozták. Az emlék mégis élt tovább. Az itt lakók beszéltek Alexandra Pavlovnáról, aki az orosz cár itt elhunyt leánya volt. A helyi iskolában volt olyan tanárnő, aki az osztályát még el is vitte, hogy megtekintsék az épületet, miközben a főhercegasszony és a nádor történetét megismerték. A  közösségben így tovább élt a tisztelet.

1946 és 1981 között a sírkápolnát több ízben is feltörték. A betörések során ékszereket és néhány ikont tulajdonítottak el. A tanácsi időkben a kápolnához tartozó épületek - kivétel az őrház - magántulajdonba kerültek. A kápolnával és környékével is brutális módon jártak el. Voltak időszakok, mikor a szeméthegyen és építési törmeléken túl, a szennyvizet is a kápolna árokba engedték.

II.3. Egy történelmi emlék újraéledése

  A sírkápolna kétszáz éves évfordulójához közeledve a Szent Szergij egyházközség szervezésében, 2001-ben megkezdődtek az épület és a temető rekonstrukciós munkálatai. Ennek során elkészült a kripta és a templombelső felújítása, helyreállították a homlokzatot és felújították a kovácsoltvasból készült kerítést. Megtisztították a síremlékeket, és egy új mozaikikonos emlékfalat állítottak. Az emlékfalon középen Szűz Mária, tőle balra az utolsó Romanov cár ( II. Miklós ), jobbra pedig Szent István, az ortodox egyház által szentté avatott királyunk képe kapott helyet. Az emlékfalat 2001-ben a kápolnával együtt felszentelték. Ezután megújult a kápolna liturgikus élete, rendszeressé váltak a hétvégi és ünnepi istentiszteletek. A templom ismét saját papot kapott Nyikolaj Kim atya személyében, aki a kirendelt kórussal minden hétvégén a cárevna és a Szent Cári Vértanúk lelki üdvéért mond imát.

  2003-ban a helyi önkormányzat felvállalta a sírkápolna térvilágításának, közműveinek kiépítési költségeinek fedezését, a kápolnaköz parkosítását, illetve azt, hogy megoldja a kápolna vagyonvédelmét. A kápolnaköz parkosítására az egyik helyi civil szervezet - Ürömiek Baráti Társasága - pályázott, és az így elnyert összeget is annak szebbétételére fordították. A kápolnáért adakozók között meg kell említeni a budapesti Szent Szergij egyházközség híveit, az Orosz Kultúráért Alapítványt, a Polgári Együttműködési Kulturális és Szellemi Örökség Alapítványt, a már említett helyi önkormányzatot, az Ürömiek Baráti Társaságát, az Ürömi Teleház Egyesületet, illetve a nemes cél érdekében önzetlenül segítő és adakozó vállalkozókat és magánszemélyeket.

A 2004 szeptemberéig tartó felújítások Konsztantyin Obuhov építész és Anatolij Sirinkin vezetésével folytak. Elsőként a kriptát újították fel. Itt ismét vörösmárvány burkolatot kapott a padló. Az eredeti vörös márvány burkolatot elhordták és helyette a helyi tanács vezetősége a 70-es években fekete csempét rakatott le.  A munkálatok során megszüntették a tető beázását, felújították szakszerűen a kápolna homlokzatát.

2004. szeptember 11-én Alexandra Pavlovna Romanova újratemetési szertartása megtörtént. Számos újság foglalkozott magyarországon az eseménnyel. A világon pedig az ortodox országok és az ortodox közösségek megemlékeztek erről a napról.

  Az újratemetés után a kápolna belsejében folyamatos változások történtek. A kápolnában elhelyezésre került az Orosz Föderáció nevében átadásra került Alexandra Pavlovna portré. Ezt a képet a sírbolt bejáratának ajtaja fölé helyezték el. A kápolnában elhelyezésre került továbbá még két ikon, melyeket az ide látogató zarándokok adományoztak a kápolnának.

A sírboltban az újratemetés óta változás nem történt. A kriptát megtekinteni óhajtót - miután egy csigalépcsőn leérkezik a kriptába - a karmazsinbársonnyal lefedett koporsó látványa fogadja. A koporsó előtt két mécsestartó áll. A koporsó hátsó részénél - a láb felöli résznél - az a faragott és aranyozott kereszt áll, mely már III. Sándor cár idejében is ide volt helyezve, és amely egyik oldalán a nagyhercegnőre és a kápolnára vonatkozó ószláv feliratot, míg másik oldalára az 1883-as felújításkor véstek megemlékező szöveget. A koporsó két oldalán - a kereszt mellett - a cári- és a főhercegi koronák aranyozott másolatai kaptak elhelyezést, két karmazsinbársonnyal lefedett állványon. A bársonyra a cári címert hímezték aranyszállal.

A koporsó felett a mennyezetről - ott ahol 1803-ben a koporsót leeresztették - kovácsoltvas csillár függ. Ez szolgáltatja a mesterséges megvilágítást a homályos helyiségben. A füstölő, amely a koporsó és a kereszt között a mennyezetről függ alá, sajnos már nem az eredeti. Annak tökéletes másolatát készíttették el, mivel az eredeti réz füstölő az évek során teljesen elkorrodált.

  A kripta csendjét a heti rendszerességgel - szombatonként - megtartott Istentisztelet töri meg. Ekkor Nyikolaj Kim protoierei, a kórus kíséretében megáldja a kápolnát és a kriptát, a nagyhercegnő földi maradványait. Tiszteletük bizonyságául minden héten friss virágot helyeznek el a koporsóra, illetve a kápolnába.

  Az ürömi Szent Alexandra vértanúról elnevezett kápolnához látogató, a hosszú elzárás után 2005-től újra megtekintheti a kápolna belsejét, illetve a nagyhercegnő kriptáját. Az ortodox egyház és az önkormányzat a hétvégi napokra lehetővé tette a kápolna megtekintését. A történelmi- és egyházi emlék újraéledt. Hosszú évek után, funkcióját - Alexandra Pavlovna földi maradványainak őrzését - ismét maradéktalanul ellátja.


vissza_out

 
FacebookIWIWSatartlapGoogle bookmarkTwitterMyspace bookmark